Májusban még mindenki a nyarat várja

A közösségi médiában ilyenkor már minden napsütésesnek tűnik, bár az időjárás gyakran megtréfál minket, de mindenki a „végre itt a nyár” hangulatra készül.

Közben rengeteg kisgyerekes anya fejében valami egészen más zajlik.

A dolgozó anyák már most számolgatják:

• ki vigyáz majd a gyerekre,
• mennyi szabadságuk maradt,
• hogyan lehet végigcsinálni a nyarat betegségek, táborok és munka mellett.

Az otthon lévő anyák pedig sokszor csendben érzik:
„ez az utolsó nyaram így”, mert szeptemberben bölcsi kezdődik vagy az ovi, vissza kell térni újra dolgozni, és valami lezárul, egy teljesen új fejezet veszi kezdetét 3 hónap múlva.

Erről viszont nagyon keveset beszélünk, pedig a nyári szünet kisgyerekes anyaként egyáltalán nem a pihenésről szól, hanem a folyamatos egyensúlyozásról.

A nyári szünet dolgozó anyaként sokszor nem nyaralás, hanem logisztika.

Sokan kívülről csak annyit látnak:
„de jó végre nyár van”, de egy kisgyerekes anya fejében ilyenkor egy teljes projektmenedzsment fut.

Ki viszi a gyereket?
Ki hozza?
Mikor van tábor?
Meddig tart?
Ki marad otthon, ha beteg lesz?
Belefér-e a szabadság?
Mit szól majd a munkahely?
Meddig lehet még lavírozni?

És közben ott van az a belső nyomás is, hogy:
„Élménydús nyarat kellene adnom a gyerekeimnek.”

Ez az a láthatatlan mentális terhelés, amiről ritkán beszélünk, pedig rengeteg dolgozó anya nyári szorongással indul neki a következő hónapoknak.

A home office gyerek mellett nem valódi segítség

Amit mások látnak: „de hát otthonról dolgozol.” Mintha attól könnyebb lenne, pedig a home office gyerek mellett nyáron sokszor inkább túlélés. Meeting közben uzsonnát készítesz vagy e-mail írás közben konfliktust kezelsz.
Munkaidő után próbálod bepótolni a figyelmet, amit napközben nem tudtál megadni.

És estére sok anya úgy érzi:

• se a munkában,
• se anyaként
  nem tudott igazán jól teljesíteni.

Innen indul a bűntudat.

Az utolsó nyár otthon egészen különleges érzés

Van egy másik csoport is, akiknek ez a nyár teljesen más miatt nehéz. Azok az anyák, akik szeptemberben térnek a GYED vagy GYES utáni időszak után, több év otthon töltött idő után.

Kívülről sokan ezt egyszerűen úgy látják:
„Végre újra emberek között leszel.”, de belül ennél sokkal összetettebb érzések vannak.

Mert ez az utolsó nyár:

• amikor még hétköznap délelőtt együtt lehettek,
• amikor nem kell rohanni reggel,
• amikor még nincs beszoktatás,
• amikor még nem az óra diktálja a napot.

És közben ott a bizonytalanság is.

Milyen lesz visszamenni?
Megállom majd a helyem?
Mennyit változott a munkahely?
Elég jó leszek még?
Hogyan fogja bírni a gyerek?
Hogyan fogom bírni én?

A munkába való visszatérés anyaként nem csak egy naptári változás, hanem identitásváltás is. Emlékszem én is erre az érzésre, tavaly nyáron annyi minden kavargott a fejemben, mert tudtam, hogy ez az utolsó olyan nyarunk, amikor azt csinálunk, amit szeretnénk, nem a munkahelyem szabja a feltételeket, hanem mi közösen a gyerekekkel döntünk arról, hogy délelőtt milyen programokat szervezzünk. Minden pillanatot JÓL akartam átélni, folyton olyan érzésem volt, hogy semmiről nem akarok lemaradni, a nagyobbik gyerkőcöt is kivettem az oviból egész nyárra, hogy az utolsó nyaram velük tényleg csak RÓLUK szóljon.

Miért ilyen nehéz lelkileg a visszatérés a munkába?

Erről is nagyon keveset beszélünk. Az az igazság, hogy a legtöbb anya nem csak a munkától fél vagy fogalmazhatnék úgyis, hogy nem a munkától fél. Régen is megugrotta ezt a szintet, valószínűleg a munkába viszonylag könnyen visszarázódik.

Inkább attól félnek a legtöbben, hogy egyszerre kell majd:

• jó anyának,
• jó munkavállalónak,
• jó partnernek,
• és valahogy még önmagának is maradnia.

Sokan közben azt érzik:
„Mások biztos ügyesebben csinálják.”

A valóság az, hogy rengeteg nő küzd ugyanazokkal a gondolatokkal:

• bűntudat,
• szorongás,
• önbizalomhiány,
• mentális túlterheltség,
• állandó megfelelési kényszer.

És ezek a nyári hónapok sokszor felerősítik ezeket az érzéseket.

Nem kell tökéletes nyarat csinálnod

Talán ezt kellene több anyának hallania.

Nem attól lesz boldog a gyereked, hogy minden nap program van.

Nem attól leszel jó anya, hogy egyszerre mindent kézben tartasz.

És nem attól leszel értékes munkavállaló, hogy soha nem fáradsz el.

A nyári szünet kisgyerekes anyaként sokszor kaotikus.
Hangos.
Kiszámíthatatlan.
Érzelmileg megterhelő.

És ez nem a te hibád.

Lehet másképp készülni erre a nyárra

Nem tökéletességgel. épp ellenkezőleg tudatossággal:

• előre átgondolt rutinokkal,
• reális elvárásokkal,
• segítségkéréssel,
• határhúzással,
• és önmagad felé több együttérzéssel.

Mert a túlélés helyett lehet kapaszkodókat is építeni.

Egy dolgot szeretnék, ha magaddal vinnél ebből a blogbejegyzésből

Ha most úgy érzed:

• túl sok,
• túl gyors,
• túl bizonytalan minden,
  akkor nem vagy egyedül.

Nagyon sok anya készül most csendben egy teljesen új életszakaszra.

Van, aki a nyári logisztikát próbálja túlélni.
Van, aki az első munkanaptól fél szeptemberben.
Van, aki közben saját magát próbálja újra megtalálni.

És talán pont ezért fontos, hogy beszéljünk erről.

Őszintén.
Szégyen nélkül.
Anyaként és nőként is.

Szeretnél kapaszkodókat a nyárra és a visszatéréshez?

A Worklifeanyán egész nyáron olyan tartalmakat, tippeket és lelki támogatást találsz, amelyek segítenek:

• a nyári szünet kihívásaiban,
• a munkába való visszatérésre készülve,
• az anyai bűntudat csökkentésében,
• és abban, hogy ne veszítsd el önmagad a sok szerep között.

Iratkozz fel a hírlevélre, és töltsd le az ingyenes Nyári Túlélőkészletet is.