Az első lépés
Amikor négy év után először leültem újra a laptopom elé – nem mesét keresni, nem online rendelést leadni, hanem dolgozni –, furcsa érzés volt.
Mintha egy régi baráttal találkoztam volna, akit jól ismerek, de már mindketten megváltoztunk.
Anyává válni nemcsak egy szerepváltás. Ez egy új élet.
És amikor ebből az új életből próbálunk visszalépni a régi munkahelyi világba, az ember nem ugyanaz többé.
Nem ugyanazzal a lendülettel kelünk, nem ugyanazzal a szemmel nézünk a határidőkre, nem ugyanazok a dolgok fontosak.
Izgatottság és félelem kéz a kézben
Most, hogy újra készülődöm a munkába való visszatérésre, egyszerre érzek izgatottságot és félelmet.
Izgatott vagyok, mert hiányzott a szakmám, a felnőtt beszélgetések, a flow-érzés, amikor végre nem csak a mosógép zúg.
De félek is – hogy vajon menni fog-e.
Hogy beleférek-e újra a korábbi tempóba.
És hogy közben elég jó anya maradok-e.
Miről szól ez a blog?
Ez a blog erről az útról fog szólni.
Arról, hogyan lehet újra felvenni a ritmust, miközben nem veszítjük el önmagunkat.
Hogyan lehet dolgozni, szeretni, figyelni – és közben nem elfelejteni: mi is számítunk.Ha te is épp készülődsz a visszatérésre, vagy már benne vagy a sűrűjében: gyere velem.
Nem tanítani szeretnélek, hanem együtt gondolkodni.
Mert ez az út sokkal könnyebb, ha nem egyedül megyünk rajta.
Zárógondolat
Az újrakezdés nem egyetlen pillanat, hanem egy folyamat.
És ha közben néha meginogsz, ne feledd: nem visszalépsz, hanem tovább fejlődsz.
Egy új, erősebb önmagad felé.
