(Tudatos visszatérés 1. rész)
Amikor egy édesanya éveken át otthon van a kisgyermekével, az élet ritmusa, a fontossági sorrendje és az önazonossága is átalakul. A napok egyszerre tűnnek végtelennek és rohanónak, de valahogy mégis megszokottá válik minden: a délutáni alvások, a közös séták, a kiszámítható rutin. És amikor eljön az a bizonyos pillanat, a munkába való visszatérés ideje, sokan azt mondják maguknak:
- „Majd lesz valahogy.”
- „Ez az élet rendje.”
- „Másnak is ment, nekem is menni fog.”
Csakhogy a valóság sokszor egészen más képet mutat.
A visszatérés illúziója avagy miért hisszük, hogy ez könnyű lesz?
Sok anya úgy gondolja, a munkába állás olyan, mint egy ajtó, amit egyszerűen csak újra kinyitunk. Pedig valójában egy teljes élethelyzetváltás, amire ritkán kapunk útmutatót. A társadalom is ezt sugallja: „Hát örülj, hogy végre felnőttek közé mész!” „Jó lesz kicsit kiszakadni otthonról!” De arról kevesen beszélnek, hogy a váltás nemcsak fizikai, hanem lelki és identitásbeli változást is hoz. Hiszen aki eddig 0–24-ben egy vagy több kisgyermek életének középpontja volt, hirtelen ismét alkalmazottként, kollégaként, „csapatjátékosként” kell helytálljon, miközben belül még ott zakatol az anyai szerep minden felelőssége.
A valóság: amikor a „majd lesz valahogy” nem működik
Az első napokban még tart a lelkesedés. Szépen felöltözöl, újra kezedben a kávé, és talán kicsit meg is könnyebbülsz: „na, végre felnőtt vagyok megint.” Aztán jön a hétköznapok valósága. Reggel rohanás, bölcsi-ovi, dugó, e-mailek, határidők. Délután fáradt gyerek, vacsora, mosás, és közben ott a bűntudat: „Nincs türelmem hozzá.” „Egész nap nem voltam vele, most meg csak türelmetlen vagyok.”
A munkahelyen sem mindig könnyű. Sok anya nem mer nemet mondani, nem húz határokat, nehogy „laza” vagy „nem elég elkötelezett” kollégának tűnjön. Így túlvállalja magát, esténként pedig teljesen kimerül.
Ez a körforgás (rohanás, megfelelési kényszer, bűntudat) sokszor észrevétlenül égeti ki azokat az anyákat, akik alig pár hete vagy hónapja tértek vissza.
Nem veled van a baj, csak senki nem készített fel rá
A munkába visszatérés nem „csak” egy naptári dátum. Ez egy új élet szakasz kezdete, ahol az eddig bevált rutinok már nem működnek ugyanúgy. De senki nem tanította meg, hogyan lehet:
- újra beilleszkedni,
- nemet mondani,
- határokat húzni,
- és közben megtartani az anyai lelki egyensúlyt.
Nem csoda, ha sokan azt érzik: egyedül maradtak ezzel az egész folyamattal.
A tudatos visszatérés nem luxus, hanem önvédelem
Ha felismerjük, hogy nem velünk van a baj, hanem egyszerűen felkészülés nélkül vágtunk bele, máris megtettük az első lépést a változás felé.
A tudatos visszatérés azt jelenti, hogy:
- átgondolod, mi az, ami működött korábban, és mi nem;
- megtanulod meghúzni a határaidat;
- és nem hagyod, hogy a bűntudat diktálja a döntéseidet.
Ez nem önzőség. Ez az alapja annak, hogy kiegyensúlyozott anya, nő és munkavállaló lehess egyszerre.
Folytatás következik…
A következő részben arról írok majd, miért nem működik a „majd lesz valahogy” hozzáállás, és hogyan ismerheted fel azokat a mintákat, amik észrevétlenül szívják el az energiádat.
Ha nem szeretnél lemaradni róla, kövesd a Worklifeanya oldalát, vagy iratkozz fel a hírlevélre. Együtt, lépésről lépésre haladunk a tudatosabb, magabiztosabb visszatérés felé.
