Túl vagyok az első héten, amikor már én is dolgoztam, és nem csak nektek írogattam tippeket, hogyan lehet túlélni a napokat munkavállalóként, anyaként, nőként egyszerre. Itt az idő, hogy őszintén beszéljek a valóságról!
A válaszom röviden: baromi nehéz volt. Kicsit hosszabban: nagyon sok hullámvölgyön mentem keresztül. Tudatosan készültem, hiszen tudjátok, a tudatosság létfontosságú elem az életemben és a Worklifeanya szlogenében is helyet kapott („Szívvel, lélekkel, tudatosan”), de a valóság felülírt mindent.
Az első napom olyan volt, mint egy gyásznap. Konkrétan minden idegen volt. Új helyet kaptam, az emberek nagyrésze lecserélődött, teljesen úgy éreztem magam, mint a gyermekeim az első bölcsis/ovis napjukon. Bár én már jártam itt korábban, oldottam is meg feladatokat, mégis annyira nehéz volt az elszakadás és az újrakezdés.
A hétfő esti mélypont után megráztam magam és napról napra könnyebb lett. Itt jön képbe a tudatosság ereje:
- Reggeli rutin: Jobban ment a reggeli rutin is, már nem izgultam azon, hogy beérek-e időben, mert tudtam, hogy működik a rendszerünk, és igen, odaérek.
- Feladatok: Azon sem izgultam, hogyan teljesítem a feladatokat, hiszen régen is képes voltam erre, bele kell csak rázódni újra. És nem szégyen segítséget kérni a kollégáktól.
Nagyon nehéz volt elengedni, letenni a munkahelyi dolgokat, és kikapcsolni. Ez egy teljesen új élethelyzet, minden délután az aznap történeteken kattogtam. Bár a héten szerencsére annyi program volt délutánonként, hogy nem volt időm sokat agyalni, csak sodródtam a gyerekek programjával.
Nagyon koncentráltam arra, hogy a gyermekeimmel minőségi időt töltsek, de ők is jelezték, hogy ez nem a megszokott. Nekik is szokni kell, hogy az idő kevesebb, hiszen közben főzök, és csinálom a háztartásbeli teendőket is. A worklife része még szokatlan, de a anya részben igyekszem jól teljesíteni.
Ez a hét megmutatta: muszáj néha megállni, különben kifulladunk (minden este 9-kor már aludtam). Ezért a férjemmel kiegyeztünk abban, hogy legalább 1-1 szabad délutánt megengedünk magunknak, amikor a másik vigyáz a gyerekekre.
És ami még fontosabb: igenis merni kell segítséget kérni a környezetünkből, azoktól az emberektől, akikre számíthatunk! Ezt a Worklifeanya blogon is mindig hangsúlyoztam, és most a saját bőrömön tapasztaltam: másképp nem megy. A rendszer csak akkor működik, ha van benne támogatás és énidő is.
Még 3 hét munka van az évből, úgyhogy majd jelentkezem az első hónap utáni tapasztalataimmal. Addig is figyeljétek a Worklifeanya közösségi oldalait, mert két nap múlva indul a Worklifeanya Adventi Kalendáriuma, és ha nem akartok lemaradni, iratkozzatok fel a hírlevélre.
